Brecht ifjúkori egyfelvonásosát a PaThália két ballagó tizenkettedikes diákja búcsúdarabjául állították színpadra.

A kínai császár diadalmenetét tartja éppen, amikor összetalálkozik a koldussal, aki  kutyájának elvesztése miatt bánkódik. Beszélgetni kezdenek és a császár megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a koldus filozofikus világmegvetésén nem fog a császár önimádata és fontosságának tudata; a koldus számára császárság összes dicsösége nem több, mint lényegtelen, zavaró körülmény. Az uralkodó életében elöször találkozik az igazmondással, meghasonlik önmagával  és soha nem tudja meg, hogy a koldus vak , aki  így azt sem  sejthette, kivel beszél.

A előadást projektoron kivetített emlékképek szakítják meg és teszik plasztikussá.

Szereposztás:

Koldus – Rietling Tamás

Kaiser – Cserhalmi Tamás

Színpadtechnika: Vigmann Dániel, Bársonyi Attila

Az állóképek közreműködői: Nick Balázs, Nick Zsófia és az akkor 11/A osztály

Rendezés: Kókai Márton és Faragó Tímea